Személyiségünk sokszínűsége, a sémák, amelyek szerint élünk, az adott szinten működő tudatosságunk és a tudatalattiban tárolt mintáink mind alakítják az életünket. Minden, amit gondolunk és amiben hiszünk, megmutatkozik a napjainkban és az emberi kapcsolatainkban. Minden olyan „szőnyeg alá söpört” érzés és érzelem, amivel nem tudunk, vagy nem akarunk szembenézni belátható időn – nagyjából 24-72 órán – belül, elraktározódik a tudatalattiban, és ott építi vagy rombolja a valóságunkat.
A tudatalatti az eltárolt érzésekkel együtt az egész testben megtalálható. Gondoljunk a stressz, a szorongás, a pánik érzésére, általában jól beazonosítható, hogy melyik szervünket, hogyan érint egy adott trauma. A magyar nyelv csodálatosan kifejezésre juttatja az érzelmeinket: „epés megjegyzést tesz”, „dagad a mája”, „sárgul az irigységtől”, „összetörték a szívét”, „lóg a bele”, „gerinctelen”, ”nyakas”, és sorolhatnánk a szerveink által tartalmazott hiedelmeket.
A hosszú időn át elfojtott érzelmek terhelik az idegrendszert, és lekötik az energiakészleteket. Terhelt idegi állapotban, csökkenő energiával egyre nehezebb a tiszta gondolkodás. A test ilyen állapotban nem képes a teljes regenerálódásra, és mivel a megújulás folyamata helyett menekülés-támadás („üss vagy fuss”) reaktív módban üzemel, a nehéz érzések, a zavaros gondolkodásmód és a korlátozott testi funkciók végső soron beteggé tesznek bennünket.
Az érzelmi világunk mellett tehát a gondolkodásmódunk is jelentős befolyással bír az életmódunkra. A szűkösség-tudatosság, a hozzá kapcsolódó félelmekkel problémákat, anyagi gondokat és betegségeket teremtenek, azonban az emberi fajra jellemző a formálható gondolkodásmód és a módosítható életszemlélet. Válthatunk nézőpontokat tehát, és célzott akarattal megváltoztathatjuk az életminőségünket.
Egészen más tapasztalatok tartoznak ahhoz az emberhez, aki a napjait csak túléli, mint ahhoz, akinek az élete tele van sikerélményekkel. Amiről tehát nem tudunk, az nagyon is fáj, sőt! Sokszorosítva, kinagyítva mutatja meg magát a sok fel nem ismert, fel nem dolgozott félelem. Az, hogy az életünk, a szervezetünk, a környezetünk és a lehetőségeink – vagy azok hiánya – milyen meggyőződéseket tükröznek vissza a számunkra és mi ezekkel az információkkal mit kezdünk, egyedül rajtunk múlik.
Meg kell értenünk, hogy a testünk működését, az érzelmi-lelki állapotunkat, a viselkedésünket, a szokásainkat, a kapcsolataink minőségét, az anyagiakat és az önmagunkról alkotott szemléletünket mind-mind formálhatjuk.
A kérdés az, hogy mit ér meg nekünk a boldogságunk, és mekkora felelősséget vállalunk azért, hogy (újra) építsük az igazi önvalónkat.